-

Szia Lujza!

Hatásodra újra néztem a Szex és New Yorkot. „ Carrie Bradshaw tudja milyen a jó szex, és nem fél megkérdezni!” Csípem ezt a mondatot. Azt is, hogy tudja, milyen a jó szex (mármint neki) és azt is, hogy nem fél megkérdezni.

14 éves lehettem, amikor barátnőmék balatoni nyaralójában töltöttem egy hetet. A szobánk a terasz mellett volt, az ablak nyitva volt és hallgatóztunk. Az volt a téma, hogy hányszor normális csinálni. Noooormáááális?

Akkor azt hittem, van erre valami szabály. Végülis van, de nem csak egy. Mindenki más szexuális potenciállal születik. Hogy a napi kettő sem elég, vagy a havi egy is sok, az libidófüggő. Ha e két véglet találkozik egy kapcsolatban – ilyenről is hallottam – akkor még a legnagyobb igyekezettel sem valószínű, hogy találkoznak az igények.

A modern ember számára életszerűtlen, ha csak a házasság után fedezzük fel a saját libidónkat és a másikét. Mégis sok kapcsolatban okoz ez feszültséget.

Ha a napi kétszer típus ilyenkor félrelép, az a becsapás, vagy ha a havi egyes típus megjátssza az élvezetet? Mi a fontosabb, a hűség a másik felé, vagy önmagunkkal szemben?  

A libidó az libidó. Nem változtat azon sem a brómos tea, sem a kék tabletta. Csak másnak láttat. Aztán úgyis lebukás lesz a vége.

Hát ez van. Meg a satöbbi és még valami 😊

Csupa jókat!

B

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy ki az a Lujza?

-
Lehetne egy képzeletbeli barátnő.  Lehet, hogy Anya így hívott kislánykoromban. Szóval lehet, hogy én vagyok, és ez egy napló.  Lehet, hogy egy nemlétező kliens.  Az is lehet, hogy azért írok neki, mert egy barátnőm arra buzdít, hogy írjak feljegyzéseket a munkámról. Arról, amit sosem szabad megosztani, de bizonyos tanulságai másnak is szól(hat)nak.  Ezek mind. Ez minden.
További információk
-
Kedves Lujzám! Ma jól besokalltam. Nincs vége a rohadt házimunkának. Azon kaptam magam, hogy haragszom a gyerekeimre, mert a zoknijukat hajtogatom. Gondolhatod, egy ekkora családban mennyi a zokni, még ha el is tűnik némelyik párja, akkor is marad pont elég. Aztán meg úgy éreztem, hogy ez nagyon méltatlan. Nem akarok senkire haragudni, mert zoknit hord. De közben azt is gondolom, hogy ez egy unalmas meló, és hogy tényleg arról szólna az anyaság, hogy csendben tűrve, fejet hajtva hajtogassak? Nem akarooooom. Arról nem is beszélve, hogy van még pár ilyen sohavégetnemérő unalmas házimunka.   Szerinted hány évesen tud egy gyerek zoknit hajtogatni? Kipróbáltam! A négyéves már tud, és még élvezi is. A nagyok nem élvezik, de ki mondta, hogy fintorogva nem lehet zoknit hajtogatni? Úgy döntöttem, engem inkább nem zavar :D És ma azt is lemértem, mennyi ideig tart öten kipakolni a mosogatógépet. Bakker, kevesebb, mint 2 perc. Hát Lujza, lett pár tervem, mit nem akarok ezentúl egyedül cs...
További információk
-
Kedves Lujza!   Buzdítottalak, hogy kérj segítséget, azt írtad, neked az nem megy. Már szóba került a nagymamád, aki egyedül vezette a tanyát és bennünket még mosogatni sem engedett. Az ő története nem ott kezdődött. Hanem ott, amikor kislányként a háborúban elvesztette az apját és a testvérét. Az édesanyjával maradt, ketten kellett boldogulniuk. Nem volt más választásuk, ha életben akartak maradni, vinni kellett a gazdaságot. A jószágot akkor is meg kellett etetni, ha megbetegedtek. A termést akkor is be kellett takarítani, ha szaggatott a derekuk. És ő még csak kislány volt. Vannak minták, amelyeket felmenők adnak örökül az utódaiknak, még ha (észrevétlenül) terhesek is, mind-mind azt a célt szolgálják, hogy segítsenek megküzdeni az élettel, vagy konkrétan túlélni. A „Légy erős” mintát mindannyian megkapjuk gyerekként otthon vagy akár az iskolában, akkor van gond, ha túlzottan elhatalmasodik rajtunk. Amikor a saját szükségletek háttérbe szorulnak, akkor a minta nem szolgál ...
További információk