Kedves Lujza!

Azt írtad, furcsállod, hogy a lányod barátja folyton feketében jár.

A feketét elsősorban a gyászhoz kötjük, és igen, mély, néha sötét érzéseket is társítunk hozzá, pláne egy-egy zenei irányzat követőinél. De ez nem azt jelenti, hogy sötét lenne a lelke.

Mármint, mindenki lelkében vannak sötét részek, ezt kár tagadnunk. Neked és nekem is.

Engem jobban megrémiszt az, aki folyton fehérben jár tisztaságot sugallva, miközben annál több gonoszságot rejteget.

Mennyire okos, segítőkész és cuki egy fekete labrador, milyen sok meleget ad a szén és a tűzijáték is csak sötétben lehet pompás. Csak nem fogjuk megítélni ezeket! A fekete önmagában még nem rossz. A gyász esetében is a lezárást, elengedést segíti, egy új korszak, valamilyen újrakezdés előtti szomorú csendet jelez.

A kamaszkor is egy korszak, önmagában is elég feldolgozni, lehet, hogy a srác ezzel párhuzamosan mással is kénytelen megküzdeni.

Ismerd meg előbb és bízz a lányod választásában! Te nevelted, és elég jól!

Ölelés

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon